30
nov
By: valaszuton
e-hulladékok kezelése
Comments:
0
Az elektromos és elektronikai hulladékok (továbbiakban e-hulladékok) kezelése rendkívül szigorú szabályozás alá esik. Ez gyakorlatilag mindenkit érint, a vállalatokat és a magánszemélyeket is, a felelősség pedig óriási, mivel napjainkban nagy mennyiségű e-hulladék keletkezik nap mint nap, és nem is olyan egyszerű tőlük megszabadulni a környezettudatos embereknek.
Néhány példa, hogy mit sorolunk az e-hulladékok közé: számítógép, monitor, nyomtató, fénymásológép, laptop, televízió, kenyérpirító, elektromos borotva, vízforraló. A sort még hosszan lehetne folytatni, általános megfogalmazás szerint tehát minden elektromos és elektronikai berendezés a legkisebbektől a legnagyobbakig. Nos, ha ezek feleslegessé vagy használhatatlanná válnak, például nem javítható már egy laptop, végleg tönkrement a vízforralónk és használata veszélyes, akkor az Európai Unió 2012-ben kiadott irányelve alapján született 197/2014. Korm.rend. alapján kell eljárnunk.Az e-hulladékokat a fent említett jogszabályok két csoportba sorolják: lakossági és nem-lakossági jellegű e-hulladékok, és a két csoportra különböző szabályok vonatkoznak. Egy számítógép lakossági jellegű, ám egy fénymásológép már nem minősül annak, függetlenül, hogy azt hol használták. A jogszabályok elsősorban a lakossági jellegű hulladékok visszavételére helyezik a hangsúlyt, hiszen ebben a szektorban sokkal szétszórtabban keletkeznek ezek a hulladékok, mint a cégeknél, ahol jobban koncentrálódik az e-hulladék, éppen ezért kezelése is egyszerűbb és ellenőrizhetőbb.
Sajnos ehhez még hozzájárul az a tény is, hogy a magánszemélyek sok esetben nem éreznek felelősséget a környezetükért, és sokakban fel sem merül, hogy ezeket a hulladékokat a kommunális hulladéktól eltérően kellene kezelni. Így gyakran láthatunk szelektív kukák mellé elhelyezett televíziót vagy a kommunális hulladékok között landolt kenyérpirítót, mobiltelefont, stb.
A cégeknek ezzel szemben kötelező hulladékgazdálkodási tervet készíteniük, melyben leírják a hulladékok, köztük az e-hulladékok kezelésének a módját. Léteznek olyan cégek, amelyek hulladékkezelési tevékenységet folytatnak (és erre van is engedélyük!), és velük megállapodva ők elszállítják az összegyűjtött és leselejtezett e-hulladékokat, majd szétbontják és újrahasznosítják őket.
A lakosság ezzel szemben két dolgot tehet az e-hulladékával: vagy elviszi a hulladékudvarba (ez általában minden nagyobb városban megtalálható), és ott ingyenesen befogadják, vagy leadják az elektronikai termékeket árusító üzletben. Ez utóbbiak azonban csak akkor kötelesek azt átvenni, ha hasonló terméket vásárolunk náluk, ám a legtöbb üzlet ennek ellenére átveszi azokat. Sokan közülük még csereakciót is szoktak hirdetni.
Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet az e-hulladékok tartozékaival, azok is e-hulladéknak minősülnek-e? Erre az a szabály, hogy mindaddig, amíg a tartozék (pl. egy tintapatron) az adott gépben helyezkedik el, akkor természetesen leadható e-hulladékként, ám ha ki van belőle véve, akkor külön már nem minősül e-hulladéknak.
A hulladékok a begyűjtés során egy bonyolult folyamaton mennek keresztül: kézzel és géppel darabokra szedik őket, és anyagok szerint különválogatják a részeiket, így keletkezik fém, műanyag, veszélyes hulladék, és amit csak lehet újrahasznosítanak, míg a veszélyes hulladékot vagy azokat a részeket, amelyek nem használhatók újra, veszélyes hulladékégető-műkben égetik el.