18
ápr
By: valaszuton
2. foglalkozás
Comments:
0
Ragyogó napsütés és viharos szél várt bennünket, amikor a hatodikos és ötödikes gyerekek jöttek kertészkedni. Kora délelőtt a hatodikosok kezdték a munkát. Az Alapítvány beszerzett néhány új kerti eszközt: locsolókannákat, gereblyéket, kapákat, ásókat, de vettünk még egy sor zöldségvetőmagot és kerti naplókat. Így mindenki nyugodtan végezhette a munkáját, jutott szerszám minden gyereknek.
A szép, új szerszámokkal nagyon lelkesen kezdte a munkát az új csapat is.
Újabb sorokba került zöldborsó, sárgarépa, saláta, körömvirág, büdöske, petrezselyem, káposzta, sárgadinnye, paradicsom, karalábé.Szeretnénk, ha a gyerekek megszoknák a kerti munka naplózását. Ennek több oka is van: tudják, mikor, mit, hová vetettek, milyen növények kerültek egymás mellé. Nyomon követhetik, melyik fajtájú mag, milyen arányban hajtott ki, melyik fajta helyett kell a következő évben mással próbálkozni.
A kerti napló vezetése sorvezetőként szolgál majd a következő szezonban, amikor visszanézhetik, hol, milyen növény nőtt és a vetésforgó szabályai szerint, a következő évben mit, hová kell vetni.
Hamar elrepült a két óra és a gyerekek visszaindultak az iskolába. Katival mi is hazasétáltunk megebédelni, hogy mire az ötödikesek megérkeznek, pihenten várhassuk őket.
Közben a szél csak erősödött, szerencsére azonban a nap egyre melegebben sütött, így nem panaszkodhattunk az időjárásra.
Megérkeztek a gyerekek, és rögtön alapos mosdással kezdtük a délutánt, hiszen az ebédre kapott és útközben elfogyasztott fagyitól igencsak maszatosak voltak.
Igazán példamutatóan dolgoztak az ötödikesek. Közülük az egyik kislány, Maja otthon saját ágyást művel, így sokat tudott segíteni társainak.
Nem volt könnyű dolguk, hiszen az erős szél könnyen felkapta a vetőmagos tasakokat, sőt az apró vetőmagokért is meg kellett küzdeniük a gyerekeknek.
Imre bácsi irányításával néhányan megépítették a karósbab támrendszerét is, földbe kerültek a babfélék is.
Az idő előrehaladtával egyre viharosabbá vált a szél, így a faluházban üldögéltünk a jól végzett munka után. A gyerekek érdeklődéssel nézegették a falusi élet dolgos hétköznapjait bemutató használati tárgyakat, a hagyományos paraszti léthez szükséges háztartási és mezőgazdasági eszközöket.
Szó esett sok mindenről, többek közt arról is, hogy a kertészkedéssel, azzal, hogy saját magunknak termeljük meg a friss és egészséges zöldséget, gyümölcsöt, közelebb kerülünk nagyanyáink-nagyapáink hagyatékához. Ahhoz a hatalmas és értékes tudásanyaghoz, amit ránk hagytak, ahhoz az életformához, amit ők éltek, és amit mi kötelesek vagyunk továbbvinni és átörökíteni.
Hát ezen dolgozunk mi is…
Horváth Adrien
A második alkalomról készült képeinket megtekinthetik ezen a linken.