Online lett a világ! Az életmód és az életviteli szokások teljes megváltozását figyelhetjük meg az utóbbi négy-öt évtizedben. Nagyanyáink és anyáink még egy olyan világról meséltek nekünk, gyerekeknek, ahol nyáron a földmunkák tették ritmusossá az élet folyását, télen pedig a munkák nagy részének elvégzésével jutott idő egymásra, a közösségre. Kilométereket gyalogoltak délutánonként, hogy meglátogassák a tanyákon élő rokonaikat, ismerőseiket, hogy náluk „tanyázzanak” egy kicsit, majd ugyanennyit vissza hazáig! Az én gyerekeim egész télen nem gyalogolnak ennyit! Fontos volt számukra a közösség, a másik ember.

Ma ebben  – a nyugodtan mondhatjuk – online világban már nem fontosak a többiek. Már nem úgy fontosak, mint korábban. Ma már mozizás helyett is online filmeket nézünk magányosan, jó esetben ketten, és a másik ember is csak annyiban fontos, amíg a kíváncsiságomat kielégíthetem vele kapcsolatban: megnézem a Facebook adatlapját, a fényképeit, és világgá kürtölöm magamról, amit a világgal szeretnék tudatni. Tarol az okostelefon, a tablet és minden, ami „okos”, ezek azonban mind több időt igényelnek tőlünk, emberek helyett velük foglalkozzunk! Így azonban valami nagyon értékeset veszítünk el a világból: az emberit, az egymáshoz tartozás érzését és az igazi közösségi élményeket.

 

.