Március 12. Gergely napja:

Gergely-járás: az iskoláskorú gyermekek országosan ismert, színjátékszerű játéka. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. Elsősorban köszöntő, adománygyűjtő célja volt. A diákok az összegyűjtött az adományokból teremtették meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. Gyakori volt e napon vetélkedők, diákpüspök-választás és felvonulások rendezése. Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ha ezen a napon esik a hó: “Megrázza még szakállát Gergely.”

Március 18. Sándor napja: E naphoz kapcsolódó mondás: “Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!”

Március 19. József napja: A gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek az ünnepe. A három jeles nap közül (Sándor, József, Benedek) szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. E naphoz fűződik az időjárás – és természetjóslás, sőt a haláljóslás is. Ezen a napon érkeznek a fecskék. E naphoz kapcsolódik ez a kedves mondás: “Fecskét látok, szeplőt hányok!”

Március 21. Benedek napja: A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe. Benedek napján zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak.

Feketevasárnapnak nevezik nagyböjt ötödik vasárnapját, és az azt megelőző hetet feketehétnek. Az elnevezés eredete: e naptól kezdve a templomokban a feszületeket és az Úr képeit gyász (violaszínű) lepellel vonják be, jeléül a szomorúságnak az Üdvözítő halálnapjának közeledése fölött, és vonatkozással a napi evangélium elbeszélésére, hogy az Üdvözítő «elrejtőzött» az őt megkövezni akaró zsidók elől.

Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja: Jézus fogantatásának ünnepe. E nap alkalmas a fák oltására, szemzésére. Csodálatosak a Máriához kötődő hagyományok, mégsem az ő ünnepe ez a nap. „Urunk születésének hírüladása” is csak részben közvetíti az ünnep lényegét. Az „Ige fogantatásának napja” arra tanít bennünket, hogyan fogadta el Mária szabad akaratából, Isten kegyelmét. Ahogyan a régiek mondták: “Mária a teljes Szentháromság eleven temploma”. A nép ajkán a naphoz kapcsolódó hagyomány így hangzik: „Gyümölcsoltó indítja meg a mezőt a növekedésre.” Előtte, „ha vasharapóval húzzák is kifelé a füvet, akkor se gyün ki a fődbül. De ha elmúlt, akkor, még ha kalapáccsal verik vissza, akkor is eljön.” A hal is felveti már magát a vízben, mondták a halászok. A néphagyomány szerint a jó termés érdekében e naptól kell kezdeni a fák oltását, és az oltott fát nem szabad levágni, mert vér folyik belőle. Csíkban, egyes falvakban a gazdák kora reggel kimennek a kertbe, és egy oltókéssel megkarcolva a fa kérgét, képletesen megmetszik a gyümölcsfákat.
E naphoz még számos hiedelem fűződik. Régen az asszonyok, ha nem akartak gyermekáldást, férjüket erre az éjszakára kiküldték a pajtába vagy az istállóba „hálni”.
Akik viszont gyermeket szeretnének, Gyümölcsoltó napján végig imádkoznak. Temesvári Pelbárt jegyezte le azt a jellegzetes hagyományt, amely szerint aki Gyümölcsoltó napján ezer üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóravaló kívánsága.