21
ápr
By: valaszuton
Föld Napja
Comments:
0
Hajnalban 2 fokot mutatott a hőmérő, de nap ragyogóan sütött és minden adott volt egy jó kis délelőtti kertészkedéshez.
Április 22-én ünnepeljük a Föld Napját – ez adta az ötletet, hogy a gyerekekkel közösen emlékezzünk meg erről a napról.
Hála a madaraknak, volt a kertünkben egy nagyon rossz helyen meggyökeresedett bodzabokor. A nagy tuja és a körtefa közé potyogtak a magok, amikből mára helyes kis bokor fejlődött, de ezen a helyen nem tudott volna tovább nőni, kevés volt a hely. Így hát ásót ragadtam és mielőtt elindultam volna Katihoz, kiástam. Egy vödör vízbe tettem és átsétáltam Katihoz, majd továbbmentünk a Faluházba. Kinéztük a bodzabokor helyét és izgatottan vártuk a gyerekeket.Nem kellett sokáig várnunk, pár perc múlva befutottak (pontosabban kerekeztek) és kezdődhetett a munka. A fiúk kiásták a bokor helyét, beiszapolták, majd végleges helyére került a bodza. Reméljük, jól érzi majd magát a csipkebogyó, akác és birs szomszédságában, nagyra nő és hosszú éveken keresztül megörvendeztet bennünket illatos-aromás virágaival és feketeszínű apró bogyóival. Ahogy e szavakat írom, szinte érzem a bodzaszörp semmihez sem hasonlítható illatát, ami oly szorosan hozzátartozik a tavaszhoz. De eszembe jut a telente oly gyakran kortyolt forró, mézes bodzatea mély, melegítő aromája is. Vagy a citromos, könnyű bodzavirágzselé, a bodzabogyólekvár és a szintén az érett bogyókból készülő szirup, ami a téli megfázós időszakban tesz jó szolgálatot.
Mi így köszöntöttük a Föld Napját és reméljük, sokan, sok helyen tesznek hasonlóképpen az országban, a világban. Mi hisszük, hogy legyen az bármilyen aprónak tűnő lépés is, de mindent meg kell tennünk a saját környezetünkben azért, hogy a világ tisztább, élhetőbb és egészségesebb legyen. Ennek egy eleme volt a mai ültetés is.
A fiúk-lányok már otthonosan mozognak a Faluházban, gyakorlottan kihordták a kerti eszközöket, szerszámokat és a maradék vetőmagokat. Mindenki tudta és tette a dolgát. Néhányan füvet nyírtak és a levágott füvet rakták kazlakba, mások a veteményezést folytatták vagy éppen locsoltak. Sütőtök, főzőtök, borsó, petrezselyem, karalábé, gyöngyhagyma, sárgadinnye magok várták, hogy végre a földbe kerüljenek, és néhány héten-hónapon belül beteljesítsék küldetésüket.
Közösségi kertünkben ma jutottunk el addig, hogy minden vetőmagot elültettünk, valamennyi ágyás tele van. Az első eredményeknek már örülhetünk is, hiszen az előző bejegyzésben is említettem, hogy sorra bújnak elő a borsók, sárgarépák, a kapor, a karalábé és társaik.
A hétvégére esőt jósolnak és reméljük, errefelé is jut belőle. A kertnek, a növényeknek nagy szüksége van a vízre és a lágy esővíznél nincs jobb, nincs táplálóbb.
Aztán jönnek a dolgos hétköznapok, a kertgondozás minden örömével és kínjával, mert valljuk be, ilyen is van. Aztán a sorra beérő zöldségek feledtetik velünk a kínokat és marad a sikerélmény.
Reméljük, hogy a gyerekek is egyre inkább magukénak érzik a kertet, a földet, nemcsak a közösségi kertben, hanem otthon is. Hisszük, hogy az a tudás, amit szeretnénk nekik átadni, termékeny talajra hullik és későbbi életükben is hasznukra lesz.
Horváth Adrien
A képek megtekinthetők itt!