A magyar festett népi bútorokon mutatkozik meg leginkább, hogy milyen nagy igény volt a nép részéről a szép díszítésekre, volt olyan időszak, amikor a bútorfestés volt az egyik legvirágzóbb mesterség. Virágkorát főképp Erdélyben élte, hiszen Buda törökök általi elfoglalásakor sok mester erdélyi területekre menekült, hogy ott aztán mesterségét mindjobban felvirágoztassa. A bútorfestéshez nélkülözhetetlen volt a festékek alkalmazása, írásunkban bemutatjuk milyen festékeket használtak, azokat hogyan állították elő a bolti festékek megjelenése előtt. A festékek előkészítéséhez ún. festéktörőket használtak, több ilyen eszköz maradt fent az utókor számára, némelyikbe még évszámot is véstek.

A bútorokhoz használt festékanyagok

A szobák teljes füsttelenítése lehetővé tette, hogy a korábbi keményfa bútorok helyett festett fenyőbútorokat használjanak, Erdélyben még a színében hagyott fenyőbútorokat is leolajozták. Ezt a technikát már a korábbi keményfa bútoroknál is alkalmazták, ám a fenyőbútorok esetében e módszert hamar felváltotta az alapozással történő festés. Az alapozó alabástrom finom gipszlisztjéből és fehérföldből készített olajfesték volt, majd erre az alapra festettek enyves festékkel. Az enyves festék alapanyaga sokáig az oltott mésszel készült túróenyv volt, majd pedig kocsonya zsírtalanításával nyert édes enyvet alkalmaztak. A nemzedékek a megszerzett tudást egymásra hagyományozták, hatalmas ismeretanyagot összegyűjtve, a bútorfestők ezt a tudást alkalmazták a házi festékkészítésben is. A különféle színeket is ők kísérletezték ki, széles színskálán mozogtak. Nézzük meg, milyen színeket alkalmaztak:

Meggyszín és bordópiros: vaspátos anyagot összegyűjtötték, megégették és megtörték

Cinóbervörös: a kénes helyekről gyűjtötték össze

Téglavörös: kiégetett, porrá tört és kiszitált ólomérckő

Sárga, citrom, rózsaszín, kékesszürke, fehéres színű festék: különféle árnyalatú lisztpalák szolgáltatták

Zöld színezőt: rézgálicos kőből nyerték

Sötétbarna vagy gesztenyeszín: a barnaszénbánya szürkepalarétege fölötti por

Fehér: a homokkőrétegek között található anyagból állították elő

Fekete: fekete festékföldből nyerték, megégették, lecsapatták és porrá törték.

A festékanyagokat először márványlapon finom lisztté törték, majd sűrű szitán átszitálták és összekeverték a kötőanyagként szolgáló enyvvel. Mivel minden kőzet más és más volt, sőt az enyv sem volt kétszer egyforma, ezért mindig más és más árnyalatok „jöttek ki”, ezek adják az erdélyi mesterek bútorainak egyediségét, és semmi mással össze nem téveszthető, jellegzetes színeiket.