2010. június 13-ig látható a Néprajzi Múzeumban az a kiállítás, amelynek minden darabja egy letűnt kor mementója. A legendás Átány-kutatás eredménye ez, amelyet Fél Edit és tanítványa, az immár nyolcvanéves Hofer Tamás végzett.

A kiállításra negyven évet kellett várni, hogy ne csak a szakma, de azok is megismerhessék, akik már elfeledkeztek az ősi létformákról. A parasztikultúra kutatás eredményéről készült 3 kötetnyi monográfia a kilencvenes évekig idehaza meg sem jelenhetett, pedig a tanulmányokat ma is kötelező tananyagként oktatják a külföldi egyetemeken!

A kutatók egy hevesi faluban (Átányban) az ötvenes évektől a hatvanas évek végéig összesen nyolcszáz napot töltött az archaikus életformát még az erőszakos téeszesítés korában is konokul őrző közösségben.

“A magyar parasztság történetének legnagyobb sorsfordulóját élte meg a második világháborút követő két évtizedben. Ekkor az évszázadok alatt kialakult hagyományos paraszti életforma alapjai viharos gyorsasággal szűntek meg az iparosítás rohamos térnyerése, de még inkább az állami beavatkozás következtében. Egy régi világ végérvényesen eltűnőben volt. Két néprajzkutató, Fél Edit (1910-1988) és Hofer Tamás (1929), a Néprajzi Múzeum munkatársai 1954-ben nagy kutatási programot indítottak azzal a céllal, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének várható következményei előtt, még az utolsó pillanatban megörökítsék ennek a paraszti létformának egész rendszerét és működési módját. Egy Heves megyei településen, Átányon két évtizeden át tartó munkával átfogó vizsgálódást végeztek, amelynek külföldön megjelent eredményei világszerte ismertté váltak. Magyarországon a legendás Átány-kutatás jóval kisebb visszhangot váltott ki, miután az elkészült monográfiák kiadásától a korabeli magyar tudományos könyvkiadás elzárkózott. A kutatás fokozatosan kidolgozott újszerű, a korábbi hazai néprajzi vizsgálódás szemléletét meghaladó módszerét és a felhalmozott jelentékeny anyagot csak a beavatottak szűk köre ismerhette meg. Így az elmúlóban lévő paraszti világ aprólékos részletekből, érzékeny elemzésekből fölépített monumentális rajza a korszak magyar tudományosságában és a közgondolkodásban nem tölthette be azt a szerepet, amire hivatott volt. A kiállítás első kísérletként ízelítőt próbál adni ebből a páratlan tudományos vállalkozásból. Forrásanyagát az Átányon gyűjtött, eddig kiállításokon szinte soha nem szerepelt tárgyak, korabeli feljegyzések és a bőséges fotóanyagból válogatott képek alkotják. Egy átányi család munkanapjának nyomon követésével tárulnak fel a kutatás legfontosabb eredményei és szemléleti, módszertani, anyaggyűjtési sajátosságai. De a kiállításban feldolgozott témák arra is alkalmasak, hogy a látogató – Fél Edit és Hofer Tamás eredeti céljainak megfelelően – betekintsen egy hagyományos paraszti közösség mindennapjaiba….”

A Néprajzi Múzeum ezzel a kiállítással köszönti a nyolcvan esztendős Hofer Tamást.