20
Sze
A legfrissebb felmérések szerint egy átlagos magyar háztartásban több, mint 5 órát megy naponta a televízió, a kutatások azt nem mutatták ki, hogy vajon ebből mennyi az aktív televízió nézés és mennyi a passzív, de ezen adatok alapján nem túlzás azt állítani, hogy a magyarok életünk jelentős részét a távirányítóval a kezükben töltik. Ez az adat azért is döbbenetes, mert a kültéri tartózkodás időtartama drámaian alacsony. Aligha túlzás azt állítani, hogy már csak akkor tartózkodunk a külső térben, ha megyünk valahonnan valahová, a valódi természetet pedig szinte már csak a televízióból ismerjük. A tévéirányító nemzedékét pedig az internet nemzedék váltja fel, aki még inkább virtuális térben él, hiszen így már nem csak kikapcsolódik, hanem aktív tagja is lehet egy virtuális közösségnek, és akár teljes életét is leélheti a képernyő előtt, hiszen virtuálisan megélheti a természetet, a társas kapcsolatokat és jószerével mindent, ami az emberi életnek lényege. Ezek a tapasztalatok azonban csak virtuálisak, a valósághoz semmi közük. Talán a távirányító és a tévé kevésbé volt kockázatos, mint a számítógép és az internet.
Környezetvédőként pedig csak tovább fokozódik aggodalmunk. Ha még tovább tágul a szakadék az ember és a természet között, ki fogja érezni ennek fontosságát és ki fogja megvédeni a természetet az ember érdekében (is).